A Gímpáfrány (Phyllitis scolopedium) a Fodorkafélék családjának tagja, évelő, hazánkban védett növény. Gímharasztnak, gímnyelvnek is szokták nevezni.
Hol él a Gímpáfrány?
Európa, Ázsia, Észak-Amerika szurdokerdőiben, sziklaerdőiben, bükköseiben él, de még az alföldön is előfordul. Az árnyékos, nedves helyek a kedvencei.
Hogy néz ki a Gímpáfrány?
- Gyökerei fonalasak, hengeresek, barnák, 10-25 cm hosszúak, a gyöktörzsön köröskörül erednek.
- Gyöktörzse függőleges vagy felemelkedő, pelyvaszőrökkel és kúp alakú, kb. 8-10 mm hosszú levélalapokkal fedett.
- Levelei akár 15-30 centiméteres hosszúságot is elérhetik, felületük fényes, ép szélű, tapintásuk bőrszerű. A levelek örökzöldek, télállóak.
- Lemeze bőrnemű, nyelvalakú, ép szélű, néha kissé fodros, válla szíves, színe gyengén fénylő.
- Spóratok-csoportok a lemez fonákán szálas, barna, párhuzamos sávokban helyezkednek el.
Milyen népi gyógyászati alkalmazása ismert a Gímpáfránynak?
- belsőleg alkalmazva, gyógyteaként megkönnyíti az epe ürülését a nyombélbe, oldja és üríti az epeköveket, ezért az epeút-elzáródásban szenvedő betegeknek ajánlott, valamint köhögéscsillapító, köptető hatással is rendelkezik.
- külsőleg alkalmazva elősegíti a hegek gyógyulását, eltávolítja a fejbőrről a seborrheát. Bőrösszehúzó, izzasztó hatása is ismert.
A Gímpáfrány leveleit leforrázva gyógyteát kapunk, mely külsőleg és belsőleg is fogyasztható. A füvesemberek elterjedten javasolták a használatát, mivel elég gyorsan képes a betegek panaszait enyhíteni. Biharban még manapság is elterjedten használják, élén a bihari füvesemberrel, Ion Bonchissal.
