Ezt a karácsonyi üdvözlő lapot egy kedves betegemtől kaptam. Ez volt az egyik legszebb karácsonyi ajándékom!
Nagyon meghatódtam, mert a mai e-mailes és Facebookos világban már nem igazából divat képeslapot írni, és főleg nagyon ritka dolog ilyen megható képeslapot kapni. S az meg még ritkább, hogy ilyen kedves szavakkal köszönjék meg az orvos munkáját. Pedig higgyék el, nagyon jól esik, sőt jobban esik minden másnál.
Kicsit visszasírom a régi világot, mikor az orvosok munkáját még a mainál sokkal nagyobb tisztelet övezte, s talán éppen ezért esett ennyire jól ez a kedves gesztus egyik betegemtől. Másrészt ez egy tükör is számomra munkám hasznosságáról, mert ha egy beteg úgy érzi, hogy a rá szánt időmmel, energiámmal segítettem neki megválaszolni az addig megválaszolatlan kérdéseit, úgy érzi sikerült pozitív energiákat átadnom, mely megerősítette hitét a gyógyulásban, ez azt jelenti, hogy jó úton járok. Egy olyan úton, melyre a mai világban is óriási szüksége van a bajba jutott embereknek. Ezt az utat az “empátia útjának” is nevezhetnénk, és sokakkal való beszélgetésem során leginkább arra jöttem rá, hogy az orvosok nagy részéből – talán a nagy leterheltség hatására – ez veszett ki az utóbbi években leginkább. S talán ez nem is igazából az orvosoknak róható fel, én inkább azt a betegellátó rendszert nevezném meg felelősként, aki elvárja tőlünk, hogy naponta akár 30-40 beteget is ellássunk – s ez például egy háziorvosi rendelőben nem ritka, sőt influenzás időszakban ez akár duplájára is emelkedhet- , míg a nálunk nyugatabbra dolgozó kollégáinknál napi 3-5 beteg ellátása a megengedett. Ilyen betegforgalom mellett nagyon nehéz mindig mosolyogni és mindig empatikusnak lenni, de úgy tűnik azért nagyrészt sikerül!
Köszönöm ezúton is ezt a kedves karácsonyi ajándékot és ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánok!
Dr. Dóda Ildikó
Legszebb karácsonyi ajándék!
