A napokban felbolydult az ország: kormányunk egyre durvább bejelentései borzolják az emberek közhangulatát. Kezdődött az egyetemi kertszámok drasztikus megnyirbálásával, s folytatódott azzal a bejelentéssel, hogy tervbe vették a daganatos betegek nagy értékű gyógyszeres kezeléseinek drasztikusan csökkentését.
Ez utóbbi okán írok le pár gondolatot. Tény, hogy a daganatos betegek kezelése valóban nem kis kiadással jár a társadalombiztosítás számára. Ezek a kezelések sokszor milliós összegekbe kerülnek, melyről a legtöbb esetben a betegeknek nincs is tudomásuk. Elég szigorúan szabályozták eddig is, hogy melyik beteg milyen terápiában részesülhet, sőt sokszor kellett egyedi kérelmet benyújtani az OEP felé, hogy adott beteg adott terápiát OEP támogatással kaphasson meg. A daganatos betegek lelki állapota egyébként sem a legjobbnak mondható, hisz sokszor szembe kell nézniük a lehető legrosszabbal, akár az esetleges halállal is. Ennek a feldolgozása is önmagában óriási feladat, s ha még hozzá tesznek egy ilyen intézkedés tervezetet, mely alapján a beteg úgy érzi, neki már semmi féle terápia nem is jár, ez óriási lelki döfést jelent számára, mely a gyógyulását egyértelműen hátráltatja. Ilyen helyzetben elég nehéz elmagyaráznunk a betegnek, hogy gondolkodjon pozitívan, mert az segíti a gyógyulását!
Kérdezem én a politikusokat: miért pont ezeken a betegeken kell spórolnia az államnak, akik egyébként is borzalmas lelki állapotban vannak? Miért nem tudtak olyan területet keresni a spórolásra, ami nem jelenti több ezer beteg gyorsított halálát? Úgy gondolom nem ez az 1-2 milliárd fogja kihúzni hazánkat az adósságspirálból..
