„Feltétlenül hiszek abban, hogy amit ezt követően átéltem és ide leírtam, az – az összes fájdalmával együtt – egy csoda volt!
Tudom, hogy nem alakulhatott másképpen, tanulnom kellett újra, megérteni, megtapasztalni VALAMIT, hatalmas nehézségek között…és minden segítséget megkaptam a Legmagasabb Rendű Intelligenciától, hiszen a cél egy újabb lépés megtétele volt a részemről, mert egy további, olyan sorsfordító szakaszhoz értem, ami az én spirituális fejlődésem következő lépcsőfoka.
Olyan „fájdalmakat” kellett szükségszerűen átélnem, olyan döntésmeghozatalokra kényszerültem pillanatok alatt, amelyekhez folyamatosan éreztem mindazt – hogy is fejezzem ki a teljesség igényével, hogy ne tűnjön közhelynek, de nem találok rá tökéletesebb szót – a spirituális segítséget (ami fizikai síkon) egy telefonbeszélgetést, egy találkozást, vagy akár egy megérzést jelentett – vagyis: a Legbelső Énem, avagy a Legmagasabb Rendű Intelligencia hangját közvetítette. „ – írom abban az önéletrajzi ihletésű, „Azoknak, akik zörgetnek” című könyvemben, amely 2014-ben jelent meg nyomtatásban.
Hogy kerül ebbe a gondolatmenetbe a joghurt? – kérdezhetné bárki.
Úgy, hogy az előbbi gondolatmenetet megelőzte és követte azoknak a jelenségeknek, eseménysorozatoknak az olvasó elé tárása, amelyek kivétel nélkül – mint írtam – azonnali döntéseket, gyors alkalmazkodást kívántak a legkilátástalanabb élethelyzetekben…Ma erre azt mondjuk: a hétköznapok stressze…Így van…
Én úgy vélem, minden helyzet, szituáció, amelyet megélünk – tanítás a számunkra. Hiszen azért élünk itt a földön, most, jelenlegi életünkben, mert tanulni jöttünk ide. Így hát ezek a „leckék” – amelyeket időnként hajlamosak vagyunk „katasztrófáknak” érezni és mondani – általában nem önként választottak – hanem kötelező érvényűek…Máshogyan hiába születtünk volna le.
Ugyanezt vélem a lelkünk részéről indított jelzésekről is, amelyeket legtöbben – sokáig persze én is – helytelenül „betegségeknek” nevezünk.
„Ezek” tehát a segítségeink. „Figyelmeztetnek” a kialakult tüneteikkel, hogy „valamit nem jól csináltunk” – tehát, itt az idő, hogy a hibát kijavítsuk. S ha ezt képesek vagyunk megérteni és elfogadni, s meghozzuk a döntést, hogy „Elég! Mostantól máshogyan élek!” – abban a pillanatban már jön is a segítség – a leghihetetlenebb módon – , hogy „korrigáljunk” – és helyreállítsuk az egészségünket.
2010. számomra a „próbák” éve volt – ahogyan ezt a könyvemben is megfogalmaztam. Az átélt események hatására kialakult bennem egy „program”, amelynek az akadémikus orvoslás azt a nevet adta, hogy irritábilis bél szindroma (IBS).
A felmérések szerint a lakosság mintegy 15-20 százaléka, azaz összesen 1,5-2 millió ember szenved ettől a tünetegyüttestől!
Leggyakrabban fiatalabb felnőtt korban kezdődik, de gyakori már kamaszok, illetve idősebbek körében is.
Az IBS a gyomor-bél rendszer funkcionális rendellenessége, amelyet hasi fájdalom, kellemetlenségérzés, diszkomfort, a székürítés zavara (hasmenés, székrekedés vagy a kettő váltakozása) és hasi feszülés jellemez, és a hátterében részletes vizsgálatokkal sem lehet igazolni szervi vagy laboratóriumi rendellenességet. Ez benne a legcsodálatosabb!!!! Mert amíg „nincs szervi vagy laboratóriumi rendellenesség”, addig csak a mi döntésünkön múlik, elegünk van-e már belőle! Persze most a legtöbb ember ingatná a fejét. Pedig mindez így van. „Élő példa vagyok rá”. 🙂
De vajon miért alakul ez ki egyes embereknél? A tartós stressz következménye. De ez azért nem annyira egyszerű. Milyen is, amikor az ember „stresszes”?
Mielőtt mélyebben elmerülnénk a témában, tudnunk kell, hogy a stressznek két fajtáját különíthetjük el.
- A pozitív stressz valójában doppingol, segít a vészhelyzet elhárításában, majd ezt követően rövid időn belül visszatér a szervezet a normális szintre. Ilyen, ha pl. megtámadnak az utcán. Ekkor a stressz-hormonoknak köszönhetően az izmainkban fokozódik a vérellátás, mely a menekülést szolgálja.
- Ugyanakkor a negatív stressz már sokkal inkább lelki folyamatokon alapul, és általában egy élethelyzet idézi elő. Ezek a hatások különböző testi és érzelmi tünetek kialakulásához vezetnek, ez lehet kézremegéstől a verejtékezésen át a hányingertől a hasmenésig, a fulladás-érzéstől az ájulásig sok minden. Ilyen reakciót válthat ki egy komolyabb párkapcsolati veszekedés, vagy ha egy húzós nap után sorban állsz a postán, és már egyébként is feszült vagy. A felsorolást a végtelenségig fokozhatnánk.
Fenyegető szituációban a szervezetben fokozódik az ún. stressz-hormonok, az adrenalin és noradrenalin termelése. Ez a fokozott stressz-hormon szint mozgósítja a szervezetet: a vérnyomás emelkedik, fokozódik a szívverés, a gyomor és a bőr erei összehúzódnak és csökkentik az oda jutó vér mennyiségét, ezzel is biztosítva a szív megnövekedett munkájához a tápanyagot. A stressz-helyzetekben mindemellett egy szteroid hormon, a kortizol termelődése is fokozódik, amely hatására cukor és zsír szabadul fel a szervezet raktáraiból, energiát biztosítva az agy és az izomzat fokozott munkájához. (Ezért tapasztalják azt, hogy az idegeskedés fogyaszt, persze csak akkor, ha cserében nem kompenzál evéssel az illető.)
A stressz folyamata három szakaszra osztható:
- Veszélyhelyzetben a szervezet, riadót fúj, fokozott állapotba kerül.
- Az ellenállás a kialakult helyzet megoldására mozgósítja a testet.
- Kimerülés stádiumában a nyugalmi egyensúly már nem tud visszatérni, állandósul a fokozott készültség állapota.
Valójában minden reakció azt a célt szolgálja, hogy felkészüljön a test – a szervek és izmok – a „vészhelyzet” elhárítására.
A rohanó mindennapokban a szervezet stressz-válasza sok esetben már akkor is aktiválódik, amikor nem egy tényleges veszélyhelyzet elhárítása a cél, és a hosszabb ideje tartó fokozott készültség valójában nem is segíti a helyzet megoldását. Olyan, mintha tényleges ok nélkül idegeskednénk állandóan. Ilyenkor a test kilendül a nyugalmi egyensúlyából, fokozottan reagál a külső ingerekre és folyamatosan az egyensúly helyreállítására törekszik, ami a stresszes állapot állandósulásához vezet.
A legszembetűnőbb az, hogy vagy nem vagyunk éhesek, vagy kapkodva eszünk, s az esetek többségében akkor is valamilyen szinten félkész, (fagyasztott) vagy még rosszabb, ha készételt, alapot, konzervet – hiszen azzal nem kell „bíbelődni”, a csomagolást gyorsan kidobom, nem kell időt töltenem a főzés után „a romok eltakarításával” – „rohanhatunk” tovább, nehogy „elkéssünk…” – valamiről…Mindezt csak tetézzük azzal, ha élelmiszereink többsége, nagy része mesterséges élelmiszeradalékokat tartalmaz.
A szervezetünk egy ideig „elfogadja” ezt, egyszer-egyszer, néha-néha, aztán amikor megelégeli, „üzen” számunkra – az elfogyasztott táplálék milyenségével, minőségével, mennyiségével kapcsolatban…Hogy itt a változás/változtatás ideje! Adj időt magadnak az egyik legfontosabb dologra: a táplálkozásodra, amely az életed alapja! Adj időt az „életedért” – „táplálékod legyen gyógyítód” – mondta Hippokratész sok-sok ezer évvel ezelőtt! Ne felejtsük ezt el!
Igen! Ha már sokunknak nincs lehetősége arra, hogy azt a tejet igyuk, amelyet az a boci ad, amely ott legel, azon a legelőn, amelyet mi művelünk…akkor legalább annyit tegyünk meg, hogy olyan tejet vásároljunk, amelyik legalább már látott tehenet…És ettől már csak egy gondolattal áll arrébb az, hogy a tejtermékek közül azt válasszuk ki, amelyik valóban „TÁP-LÁL” !
…és ez legyen joghurt! – de közülük az, amelyik valóban tartalmazza azokat a hasznos, egészségünk megőrzéséhez/helyreállításához szükséges alkotórészeket, amelyek fontosak a számunkra!
…És ahogyan leírtam néhány mondattal ezelőtt: ha készen állunk a változásra – eljön a megoldás! Egy fantasztikus koreográfia által megkomponálva!
Mint ahogyan az én számomra is: 2014. májusában ismerkedtem meg a házi joghurttal.
Az apropója egy – milyen véletlen ?! – fengshui és ezoterikus fesztivál volt, ahol éppen (!!) egy szállásunk volt Miskó Józseffel, aki másnap előadást tartott erről a „csodáról”, s akitől először hallottam, s aki először kóstoltatott velem spoonz bio joghurtot. Láttam, hogyan és miből készül, „kétszemélyes közönségként” – a párommal – tarthatott nekem előadást minden jótékony hatásáról, elmesélte az ő történetét ezzel kapcsolatban…
Természetesen azonnal eldöntöttük: erre szükségünk van! És elkezdtük fogyasztani. Azért, mert egyébként is nagy joghurt-fogyasztó voltam, de ekkor már tudtam, azokat, amelyeket eddig, ezután miért NEM veszem meg többé….
…és nagyjából egy hónap múlva egy elképesztő felismerésem volt: nincsenek a szokásos reggeli hasmenések…és az ebéd utániak sem…és egyáltalán: tudok bármilyen levest enni, és folyadékot inni az ebéd után…és teljesen mindegy, milyen „stressz” ér, nem kell azonnal „kijelölnöm a területet” – mint az állatvilágban -, a mellékhelyiségben, hogy „biztonságban érezzem magam”!
Aztán már tudatosan elkezdtem minderre figyelni.
Ekkor felhívtam Józsefet…és elmondtam neki, hogy valami csoda történt! S bár nem is gondoltam, egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy ilyen „hatással” lesz rám a házi joghurt – sőt, talán még ha mondja valaki, akkor sem „hittem” volna el -, csupán valami igazán finomat és jót szerettem volna napi szinten enni, de mivel „szerettem volna és megengedtem” magamnak, hogy „meggyógyuljak”, s meghallottam a már régóta „kiabáló” szervezetem (lelkem) „hangját”, Teremtő Tudatommal – mely EGY-SÉG-ben van az Univerzum Teremtő Intelligenciájával – ha úgy tetszik: „bevonzottam” magamnak a „gyógyszert” – e csodálatos adományt.! És az IBS-nek búcsút mondtam, egyetlen egyszer sem jött azóta elő! Bátran ehetek szilvát, bármennyit, és ihatok a tejre teát…
A legnagyobb ajándék az volt a családom életében – hogy utánunk 2 hónappal a párom velünk együtt élő édesanyja ugyanettől a problémától ugyanezen módon „megszabadult”
Köszönjük Elek Ildikónak írását, amit eljuttatott hozzánk!
További orvosi információ az irritabilis bél szindrómával kapcsolatban: BioBran, egy új természetes lehetőség az irritábilis bél szindróma kezelésében
Ön is szeretne házilag joghurtot készíteni?
További információt itt olvashat a házi joghurtkészítésről: https://vitaldepowebaruhaz.hu/bolt/akciok-2/ajandekcsomagok/joghurt-csomag/
