Prosztatarák és a gyógygombák

A nyugati társadalmakban – a tüdőrák után – a férfiak prosztatarákban halnak meg a leggyakrabban a különböző ráktípusokhoz viszonyítva. Gyakorisága idősebb korban nagyobb. Az 50-es éveiben a férfiak megközelítőleg 30%-a, a 70-es éveiben 80%-a szenved a betegségben. Érdemes feltérképezni a túlélést elősegítő faktorokat, mivel gyakorisága ellenére a legtöbb prosztatarákban szenvedő nem ebből az okból, hanem más betegségek következtében hal meg. Az egyébként bőrrák keltő ultraibolya sugárzás, D-vitaminképző tulajdonságának következtében jelentős prosztatarák ellenes hatást fejt ki. Távol Keleten a prosztatarák előfordulása jóval alacsonyabb, mint a nyugati világban. A kutatók ezt a jelenséget az egészségtelen nyugati életmóddal hozzák összefüggésbe: a túlzott vörös hús ill. zsírfogyasztás, a testmozgás hiánya, egészségtelen diéta elősegítheti kialakulását. A prosztatarák kialakulását még elősegíthetik a gyulladásos betegségek, prosztatagyulladás, a társkapcsolatok gyakori váltogatása.

A prosztatarák kialakulásának valószínűségét csökkentheti a zöld tea epigallocatechin gallate kivonatának fogyasztása, a rendszeres brokkoli és karfiolfogyasztás, a gyakori magömlés és a rendszeres intenzív testmozgás. (Zöld tes és brokkoli is van pl. a Pomi-T kapszulában). A paradicsomszósz hatásáról nem egyértelműek az adatok. Túl sok mesterséges multivitamin és a tejfogyasztás magas kalcium tartalma miatt szintén megnövelheti a rizikót.

A prosztatarák egyik leghatékonyabb gyógymódja a sebészeti beavatkozás. Visszatérő vagy áttétes prosztatarák esetén gyakran alkalmaznak hormonterápiát (a tesztoszteron szint csökkentése hormonterápiás céllal), amely 1-2 éven keresztül hatékony. Az esetek túlnyomó részében azonban később a ráksejtek ellenállókká válnak a terápiával szemben. A hormonterápia alkalmazása csak magas rizikócsoportba tartozó betegeknél indokolt, mivel alacsony rizikójú betegeknél mellékhatásai miatt, akár a túlélési időt is csökkentheti. A hormonterápia növeli a szív érrendszeri betegségben bekövetkező halálozási arányokat. Ez az arány prosztatarákban szenvedőknél ca. 27%! A hormonterápiát kapó prosztatarákos betegek 44%-ánál a vércukorszint eléri a cukorbetegségnél tapasztalható szintet, mivel a hormonterápia csökkenti az inzulin érzékenységet.

Az inzulin érzékenység csökkenésével gyakran együtt járó magas inzulinszint normál testsúlyú embereknél ca. 4 szeresére, túlsúlyos embereknél akár 8 szorosára emelheti a prosztatarák kialakulásának rizikóját, valamint 20-30%-al növeli a halálozási valószínűséget prosztatarákosoknál. Mivel a testmozgás inzulin érzékenység növelő hatású, erre vezethető vissza, hogy a 65 évnél idősebbeknél a heti 3 órás intenzív testmozgás 69%-al csökkentette az előrehaladott, halálos kimenetelű prosztatarák kialakulását. Az inzulin érzékenység csökkenése és a magas inzulinszint elősegíti a prosztatarák előrehaladását, amit diétával is hatékonyan lehet befolyásolni.

Az Agaricus blazei Murill (azaz mandulagomba) kivonatról már régebben kimutatták klinikai kísérletben, hogy jelentősen javítja a rákbetegségben szenvedők életminőségét, csökkenti a kemoterápia mellékhatásait, erősíti az immunrendszert. 2007-ben Taiwanban, placebo kontrollált kettős vak, randomizált klinikai kísérletben bizonyították, hogy az Agaricus blazei Murill kivonat jelentősen javítja az inzulin érzékenységet még súlyos állapotban lévő cukorbetegeknél is. Az utóbbi években egyre világosabbá vált, hogy a gyógygomba kivonatok egy részének rákellenes hatása nem csak az immunrendszer erősítésében keresendő, hanem ahhoz az inzulin érzékenység növelő hatásuk is hozzájárul.

Figyelem! Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célra szolgál, nem alkalmas betegségek diagnosztizálására, gyógyítására, megelőzésére és nem helyettesít az orvosi szolgáltatásokat!

Forrás: https://immunet.hu