Van-e daganatos személyiség?

A daganatok kialakulásában és a kórfolyamat kimenetelében, illetve lezajlásában is meghatározó jelentősége van a lelki állapotnak. A holisztikus gyógyítás elveinek figyelembevételével azt mondhatnánk, mit sem ér a tabletta, az infúzió vagy a műtét, ha valaki nem képes tisztázni a betegség létrejöttének lelki hátterét, s nem tud változtatni azon, ami ellen szervezete ezzel a különben kapitulációra kényszerítő állapottal tiltakozik. 

A daganatos megbetegedések többsége a pszichoszomatikus betegségek közé tartozik, még akkor is, ha ezt sokan nem veszik komolyan, vagy igen nehéz az összefüggések feltárása, pl. gyerekeknél, csecsemőknél. A komplementer módszerekkel gyógyítók körében a daganatos betegek pszichés támogatása legalább olyan hangsúlyos, mint a műtét vagy a gyógyszeres kezelés. Annak elhagyása olyan, mintha egy komoly gyógyító eljárást hagyna valaki figyelmen kívül. Sajnos hazánkban egyelőre igen kevés szakember veszi ezt komolyan és foglalkozik ezzel. Ezzel szemben Amerikában és más nyugat-európai országokban egyre komolyabb lépések történnek a pszichoonkológia (a daganatos betegségek és a lélek összefüggéseivel foglalkozó tudomány) elméleti kutatása és az ismeretek gyakorlatba történő átültetése terén.
 

A lélek és az immunrendszer kapcsolata

Az idegrendszer és az immunrendszer sejtjei azonos őssejtből fejlődtek ki az embrionális fejlődés során. Továbbá az idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer sejtjei között szoros kapcsolat áll fenn, folyamatosan kommunikálnak egymással, egymáshoz igazítják működésüket, hatásukat. A szervezetben termelődnek olyan anyagok is, amelyek mindhárom rendszerre együtt is képesek hatást kifejteni. Ennek megfelelően nem meglepő hát, ha az idegi tevékenység és a szervezet ellenálló ereje egymástól erősen függ. Mivel az összefüggés rendkívül sokrétű és komplikált, s a tudomány jelenlegi módszerivel nem is tökéletesen vizsgálható, ezért nagyon sok még a vakfolt és a vitatott kérdés.

Már 1911-ben kimutatták, hogy az immunsejtek edzhetők, „nevelhetők”, és teljesen különböző, szokatlan ingerekre is képesek reagálni, később a párizsi Pasteur Intézetben megismételték és továbbfejlesztették a kísérleteket: egy állatot baktériumokkal fertőztek meg, amitől jelentősen megemelkedett a fehérvérsejtek száma. Több újrafertőzés során megérintették a bőrét meleg fémmel is, majd később már csak a meleg fémet használták, s ekkor is ugyanolyan fokú sejtszámemelkedést tapasztaltak, mint a valódi fertőzésnél. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az immunrendszer edzhető, és teljesen indifferens (közömbös) ingerekkel (pl. meleg) is lehet rá hatást kifejteni.

1977-ben egy amerikai és egy ausztrál kutatócsoport is arra a következtetésre jutott megfigyelései alapján, hogy azoknak az embereknek a túlélési ideje, akik képesek voltak „negatív érzelmeiknek” hangot adni, s azt ki tudták rendesen fejezni, sokkal jobb azokéval szemben, mint akik erre képtelenek.

Van-e daganatos személyiség?

Talán ez a legbizonytalanabb és legtöbb forró vitának alapul szolgáló, még ma is eldöntetlen kérdés. Mégis feltűnő, hogy több egymástól különböző tanulmányban hasonló karakterjegyek kerülnek elő, függetlenül attól, hogy milyen típusú és stádiumú daganatról volt szó a vizsgáltak esetében. Ilyen karakterjegyek:

  • Csökkent a személy önmagára figyelése (önmegfigyelő képessége), a befelé fordulni és odafigyelni tudása.
  • Hajlamos az önfeláldozásra, az önfeladásra.
  • Egyes érzelmeket csak kismértékben vagy nem is tud rendesen kifejezni, például ilyenek a düh, harag.
  • Kifejezetten hajlamos elfojtásra és érzelmeinek, indulatainak elnyomására.
  • Könnyen reménytelenné és kétségbeesetté válik, hamar feladja a reményt.
  • Nehezen dolgozza fel élete eseményeit, tele van megoldatlan konfliktusokkal, gyászreakciókkal.
  • Merev, nehezen alkalmazkodó és konformizmusra hajlamos személyiség.
  • Rossz stressztűrő és -feldolgozó képesség
  • Kifejezett autoritásba (tekintélyelvűségbe) vetett hit, erősen moralizáló karakter.
  • A testi tünetekre nem figyel fel időben, kevéssé érzékeli őket.
  • Az egészségtudatosság kevésbé jellemző.

Már a 90-es évek elején feltűnt, hogy a daganatos betegek a legerősebb stresszhatásokat (testi sérülés, tehetetlenség, súlyos veszteségek, halállal fenyegető élethelyzetek) élték át sokszor betegségük kialakulása előtt.

Milyen lelki terhelések fokozzák a daganatképződési hajlamot?

  • Megváltozott emberi kapcsolatok – melyek a magány, elhagyatottság érzését keltik.
  • Nagyobb fokú függőségi, kiszolgáltatottsági és bizonytalansági helyzetbe kerülés.
  • A teljesítőképesség és a munkaerő csökkenésének hanyatlása – munkahelyvesztés, nyugdíjazás, lerokkanás.
  • A testséma, a test alakjának megváltozása.
  • Az önértékelés csökkenése.
  • Gyakori kórházi tartózkodás, orvosi vizsgálatok.

Mindezek alapgondolata az a tévhit vagy valós helyzet, hogy „nem tudok már úgy élni, mint régen”, vagy „az életem kisiklott a normális kerékvágásból”.

Az amúgy is csekély stresszadaptációs stratégiával (feldolgozó és megoldó képességgel) rendelkező betegek számára a betegség, különösen a „rák” diagnózisa további jelentős terhet, gyakran túlterhelést jelent.

Forrás: www.balaicza.hu